PROJEKTLEÍRÁS
AnnART Archívum

Az AnnART Archívum projekt a MAGMA Kortárs Közeg Egyesület kezdeményezésére indult, és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal, valamint az ETNA Alapítvánnyal együttműködésben, az utóbbi dokumentációs gyűjteményére építve, illetve annak bővítésével valósul meg. Projektünk célja az 1990 és 1999 között, a Szent Anna-tónál évente megrendezett tíz AnnART Performansz Fesztivál anyagának digitalizálása és nyilvános hozzáférhetővé tétele.
Az AnnART szorosan kötődik alapítójához, Baász Imre képzőművészhez; a fesztivál későbbi megvalósulása pedig Ütő Gusztáv képzőművész kitartó szervezőmunkájának és az őt támogató széles alkotóközösség együttműködésének köszönhető.
A projekt célja több mint 100 hazai és nemzetközi alkotó több mint 200 művészeti akciójának, valamint ezek mögött húzódó szervezési folyamatok dokumentációjának digitalizálása és az intézménytörténeti összefüggések megvilágítása. Mindezen tartalmak egy nyilvánosan hozzáférhető digitális archívumban kerülnek feldolgozásra, amely kutatási infrastruktúrát biztosít majd a kortárs művészeti jelenségek, az adott történelmi kontextusban létrejött művek és alkotói elképzelések, valamint az ezekhez kapcsolódó nyilvános diskurzusok tanulmányozásához. Az archívum közzétételének további célja a fesztivál köré épült nemzetközi hálózat megerősítése, valamint a múzeum és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés elmélyítése.



A performansz mint képzőművészeti kifejezési forma efemer természetéből adódóan projektünk egy nyitott archívum létrehozására és működtetésére irányul. Ez egy olyan alkotói újraértelmezésen alapuló folyamat, amely a történetírás azon módszertani kihívásaira reflektál, amikor a cselekmény élő intenzitása – valamint annak a közönséggel, a természeti környezettel és a társadalmi kontextussal való eredeti rezonanciája – már csak archív anyagok formájában idézhető fel. Mivel ezek a dokumentumok nem helyettesítik a klasszikus értelemben vett, önmagába zárt műalkotást, csupán újraértelmezés kiindulópontjául szolgálhatnak. A projekt egyik központi kihívása tehát a műfaj mulandó jellege és a szükségszerűen részleges, töredékes dokumentáció közötti feszültség feloldása – vagy éppen annak ébren tartása. Elképzelésünk szerint egy részvétel alapú archiválási módszer – amely például a közönség tagjainak személyes emlékezetét is előhívja – előkészíti és lehetővé teszi az élő akciók újrajátszását és potenciális meghosszabbítását a legkülönbözőbb (technikai) médiumokon keresztül. Ennek a megközelítésnek további célja, hogy valamilyen formában felidézze azt az intenzitást, amellyel ezek az akciók újraélesztették a rendszerváltás első évtizedének nyilvánosságát.
Ennek érdekében az archiválási alapot folyamatosan bővítjük az alkotóközösség által megosztott forrásokkal, csapatunk által készített interjúkkal, szervezett vetítésekkel, nyilvános beszélgetésekkel, továbbá fogalomtár, kronológia és diagramok szerkesztésével. Az AnnART-on történt akciók katalogizálását szoros együttműködésben végezzük a résztvevő művészekkel, ezáltal megalapozva a művek későbbi múzeumi bemutatásának feltételeit.

A művészettörténeti értelmezések gyakran társadalmi válsághelyzetekhez kötik a performanszművészet koncentrált megjelenését. Az 1989-es rendszerváltás lehetővé tette a nyilvános tér újrafoglalását, amely a cenzúra megszűnésével új tartalmakkal, kifejezési formákkal és együttműködési lehetőségekkel telítődhetett. A közép- és kelet-európai vizuális művészetekben kibontakozó performanszhullám is szervesen kapcsolódott ehhez az érzelmileg felfokozott időszakhoz. Az AnnART fesztivál gazdag dokumentációs archívuma olyan anyagokat őriz, amelyek lehetőséget kínálnak az államszocializmus bukását követő időszak kritikai újraértékelésére – mind a fesztivál köré szerveződött szakmai közösség, mind a román társadalom egésze számára. Éppen ezért az archiválás kulcsfontosságú a helyi identitás, valamint a fokozatosan nemzetközi hálózatba kapcsolódó civil társadalom önszerveződési törekvéseinek megértéséhez is.
A performanszművészet muzeológiai feldolgozása egyúttal lehetőséget teremt a szellemi örökség generációk közötti átadására. E tekintetben a projekt egyik kiemelt célja egy olyan tudásbázis létrehozása, amely támogatja a fiatalabb generációk számára szervezett oktatási programokat. Ez a pedagógiai komponens középiskolákban és egyetemeken tartott műhelyfoglalkozásokkal és beszélgetésekkel támogatja az archiváló laboratórium nyitott működését.







Támogatók / Sprijinit de / Supported by:

Médiapartnerek / Parteneri media / Media partners:
