A performansz mint képzőművészeti kifejezési forma efemer természetéből adódóan projektünk egy nyitott archívum létrehozására és működtetésére irányul. Ez egy olyan alkotói újraértelmezésen alapuló folyamat, amely a történetírás azon módszertani kihívásaira reflektál, amikor a cselekmény élő intenzitása – valamint annak a közönséggel, a természeti környezettel és a társadalmi kontextussal való eredeti rezonanciája – már csak archív anyagok formájában idézhető fel. Mivel ezek a dokumentumok nem helyettesítik a klasszikus értelemben vett, önmagába zárt műalkotást, csupán újraértelmezés kiindulópontjául szolgálhatnak. A projekt egyik központi kihívása tehát a műfaj mulandó jellege és a szükségszerűen részleges, töredékes dokumentáció közötti feszültség feloldása – vagy éppen annak ébren tartása. Elképzelésünk szerint egy részvétel alapú archiválási módszer – amely például a közönség tagjainak személyes emlékezetét is előhívja – előkészíti és lehetővé teszi az élő akciók újrajátszását és potenciális meghosszabbítását a legkülönbözőbb (technikai) médiumokon keresztül. Ennek a megközelítésnek további célja, hogy valamilyen formában felidézze azt az intenzitást, amellyel ezek az akciók újraélesztették a rendszerváltás első évtizedének nyilvánosságát. 

Ennek érdekében az archiválási alapot folyamatosan bővítjük az alkotóközösség által megosztott forrásokkal, csapatunk által készített interjúkkal, szervezett vetítésekkel, nyilvános beszélgetésekkel, továbbá fogalomtár, kronológia és diagramok szerkesztésével. Az AnnART-on történt akciók katalogizálását szoros együttműködésben végezzük a résztvevő művészekkel, ezáltal megalapozva a művek későbbi múzeumi bemutatásának feltételeit.